Gárdonyi Géza prózáján nem rontott semmit a múló idő. A századforduló íróinak művén már érezzük azt az édeskés, avatag ízt, mely az elmúlás jele: Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza kivételek. Szépprózájuk eleven, üde, harmatfriss ma is. A hervadás fanyar illata akkor csapja meg az olvasót, ha Gárdonyi versesköteteit forgatja. Mintha egy herbáriumban lapozgatnánk: színehagyott, illata-vesztett, sárguló, porló préselt virág a legtöbb verse. A legtöbb, de nem mind. Akit nem kedvetlenít el az első benyomás, hanem szeretetteljes reménykedéssel mélyed el Gárdonyi Géza vershagyatékába, az nem csalódik, - eleven virágokra lel, melyek az élet színével-illatával virágoznak. Gárdonyi lírájának ezeket az élő virágait fogja csokorba ez a gyűjtemény. Nem Gárdonyi Géza költői fejlődését akarjuk itt bemutatni. A verseket nem megjelenésük - olykor amúgy is kiderítetlen - rendjében leli az olvasó: úgy állítottuk össze e kis gyűjteményt, hogy olyan legyen, mint egy verseskötet, melyben egy költő élete java termését nyújtja át olvasóinak. S az alább következő sorok sem magvas irodalomtörténeti tanulmánynak készülnek, hanem egy szenvedélyes versolvasó vall arról, miért szereti Gárdonyi Géza méltatlanul feledett líráját.
Tartalom
Bóka László: Előszó és vallomás
|
5
|
Tolsztojnak
|
25
|
Tél farka a pusztán
|
26
|
Erdős tájon
|
27
|
Feljöttek már
|
28
|
Mikor téged látlak
|
29
|
Búcsu
|
30
|
Mariskával
|
31
|
Mikor itt vagy
|
32
|
Emeleti szép kisasszony
|
33
|
Vilma
|
34
|
Mikor a gyermek
|
35
|
Fejét a szék karjára hajtva
|
36
|
A falu visszhangja I.-VIII.
|
37
|
Betyár-átok
|
41
|
Levél a tanyáról
|
42
|
A leány búja
|
43
|
Magyar hegedüs
|
44
|
Korvin János
|
45
|
A lengyel határon
|
46
|
Éjjel a Tiszán
|
47
|
Vasárnap a rohicsi erdőben
|
48
|
Ének a holdhoz
|
49
|
Éjjel a mezőn
|
51
|
A bogár
|
55
|
Március
|
57
|
Április végén
|
62
|
Szeptember
|
64
|
November
|
65
|
Emlékkönyvbe
|
70
|
Napnyugváskor
|
71
|
Sors
|
72
|
Ygazság a földön (Részlet)
|
73
|
Dante: Isteni színjáték (Részlet a fordításból)
|
77
|