A Bibliával kapcsolatos emberi magatartást a végletesség jellemzi. Vannak, akik istennek az emberekhez intézett üzenetének tartják, és vannak, akik badarságok gyűjteményének tekintik. Pedig a Biblia maradandó hatást gyakorolt az emberiség kultúrájára. Európa vallás- ás köztörténete, irodalma, képzőművészete és zenéje érthetetlenné válnék a Biblia ismerete nélkül.
Ezért ismerni, olvasni kell a Bibliát, csak az a kérdés, hogy hogyan?
Nyilvánvaló, hogy a modern ember nem tudja úgy a kezébe venni e könyvet, mint tévedhetetlen és minden kérdésben perdöntő isteni alkotást. Nem tudja és nem is akarja világnézetét, erkölcsét, tudományát a Bibliához, mint abszolút zsinórmértékhez hozzáigazítani. De tanulmányozhatja úgy, mint olyan emberi alkotást, amelyben legalább egy ezredév vágyai, törekvései, fájdalmai és elképzelései olvashatók, hol egyszerű, botladozó szavakkal, hol pedig költői szárnyalással.
A könyv éppen így, emberi műként akarja bemutatni a Bibliát. A közismert szerző nem azt kutatja, hogy a letűnt századok alatt vagy napjainkban ki mit tartott vagy tart erről az írásról, hanem elsősorban azt vizsgálja, hogy mit mond maga a Biblia
