A film- és színházi szakma kitűnő modell: a történetekből érzékelhetővé válik a diktatúra lényege, légköre, hatalmi gépezetének működése. A politikai rendőrség a hálózati személyekkel és tartótisztjeivel, kapcsolatrendszerével átszőtte és ellenőrzése alatt tartotta a társadalom egészét. A titkosszolgálat a párt ökle, a hatalom másik arca volt. A párt- és állambiztonsági vezetők szorosan együttműködtek, a döntéshozók felhasználták a titkos információkat, s „rendeltek" is. A titkosszolgálat pedig igyekezett megfelelni az elvárásoknak, azoknak elébe is ment, nem ritkán manipulatív eszközeivel és módszereivel maga is formálta, alakította a politikát. Gervai András izgalmas olvasmánnyal szolgál, miközben a szakmaiság követelményeit betartva dolgozza fel a levéltári dokumentumokat. Könyvében a totalitárius állam lepleződik le a maga pőreségében, brutalitásában. Igazi infernó ez: mérhetetlen emberi drámákkal, szenvedéssel, árulással, kisszerűséggel, de a helytállás ritka szép pillanataival és példáival is.
