1939 nagypéntekjén egy kamasz matekzseni, a washingtoni Szent Albán iskola növendéke titokzatos meghívást kap a Smithson Intézetbe (Smithsonian Institution), amelynek alagsorában rohamtempóban készülnek az atombomba tervei. Az intézet munkatársai a második világháború kitörését próbálják megakadályozni, a kormány viszont a háborút akarja megnyerni. Ugyanitt valaki szórakozik a téridővel, és történetesen a hátborzongatóan tehetséges kamasz lesz a letéteményese az atommaghasadás és a negyedik dimenzió kulcsának. A föld alatti laboratóriumban Robert Oppenheiner és Los Alamos többi leendő tudósának társaságában ontja szikrázó ötleteit. Sikerül behatolnia a múltba és a jövőbe is, miközben nemcsak a történelem értelmét próbálja megfejteni, de igyekszik beavatkozni azokba a kulcsfontosságú eseményekbe is, amelyek meghatározzák a XX. századot. Közben az intézet földszintjén a nyitvatartási idő után életre kelnek a múzeumi kiállítások viaszfigurái és egy kalandvágyó First Lady beavatja hősünket a nemiség rejtelmeibe. A Smithson pincéi az amerikai regényíró legújabb alkotása, mely a vidali életmű azon vonulatába tartozik, mely műveket a szerző koholmányregényeknek nevez, ugyanakkor azokkal a témákkal is foglalkozik, amelyekkel ismert történelmi regényeiben. Így még érthetőbb és természetesebb, hogy Lindbergh, Roosevelt, Einstein, Grover Cleveland és Adolf Hitler mellett Abraham Lincoln is megjelenik a színen. A politikai felelősség és az önfeláldozás kérdései szövődnek bele a kvantumfizikáról, húrelméletről, klónozásról, az eszkimók nemi szokásairól és a különböző amerikai elnökök családi életéről szóló szürreális regénybe. A Smithson pincéi valódi bravúr, a vidali nyelv káprázatos humorában fürdő gyilkos erejű szatíra, szemtelen, szertelen, szabad szájú, nyelvöltögető komédia.
