Görög-Karády Veronika 1956-ban hagyta el Magyarországot. Etnológiai tanulmányait a Sorbonne-on és a Keleti Nyelvek Főiskoláján végezte. Kutatói és tanári pályáját szintén Párizsban folytatta. 1980-tól rendszeresen járt Magyarországra, állandó kapcsolatban állt a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetével és az ELTE Folklore Tanszékével.
Munkáinak fő témája a saját csoport és a másik csoport(ok) viszonyának ábrázolása, valamint az etnikai sztereotípiák szerepe a különböző folklór műfajokban. Magyarországon főképpen cigány mesemondókkal, cigány mesék gyűjtésével, elemzésével és kiadásával (magyar, cigány, francia, illetve angol nyelven) foglalkozott.
A tyukodi Erdős Lajosnál először 1956-ban és 1961-ben, majd hosszú szünet után 1984-ben és 1985-ben jártak a kutatók, hogy mesekincsét lejegyezzék, de szövegeinek kiadására csak most került sor. Külön öröm, hogy az 1926-ban született mesemondó, akinek már apját is mesekirálynak nevezték, jó egészségnek örvend, és a meséit tartalmazó kötet első olvasói között lehet.