A monográfia rendkívül gazdag forrásanyag alapján tárja fel a magyarországi gabonatermelés és -kereskedelem - főként XVIII-XIX. századi - múltját. Megismerjük, hogyan kapcsolódtak be ekkor az ország vérkeringésébe ismét a mezőgazdaságilag értékes területek, hogyan kelt új életre e tájak gazdasága és településrendszere, hogyan vezetett mindez a XVIII. század végének termékfeleslegéhez, a mezőgazdasági termények tömegméretű exportlehetőségének növekedéséhez, az európai kereskedelemben történő részvételünkhöz. Végezetül azt is bemutatja, hogy a különböző fejlesztési elképzelések (Berzeviczy, Széchenyi, Hunfalvy) miként foglalkoztak a szárazföldi, a folyami és a vasúti, azaz az úgynevezett kombinált szállítás jelentőségével. A szerző felidézi az e rendszerben sajátos helyet elfoglaló népi hajózás, az úgynevezett fahajózás gyakorlatát, a sok-sok archaizmust megőrző hajóvontatást, annak résztvevőit, életmódjukat és jellemzőiket. A jelenhez szóló "üzenete", következtetése: energiaérzékeny korunkban a szakemberek joggal fordulnak fokozódó érdeklődéssel a vízi, különösen a folyami szállítás lehetőségeihez, mellyel kapcsolatos felmérések, elemzések eredményeinek összegzésével zárul a monográfia.
Az ismert néprajzkutató hitelesen megírt, gazdag illusztrációs anyaggal megjelenő könyvét több tudomány-, illetve szakterület képviselői (történészek, néprajzosok, közgazdászok, közlekedési szakemberek), egyetemi hallgatók és a téma iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgathatják.
