Ennek az "Előszó"-nak nem is az a célja, hogy mentegetni próbálja azt, ami a szótárból akár akarva, akár akaratlanul kimaradt, vagy hogy megkísérelje igazolni a bár akaratlanul, de minden bizonnyal becsúszott hibákat. Sokkal lényegesebbnek látszik ennél annak felvázolása, hogy szótárunk milyen alapelvek szerint készült, milyen módszertani meggondolások alapján vált olyanná, amilyen formában az olvasó kézbe kapja. A tartalomra vonatkozóan, értve ezen azt, hogy a szótár a szókincs terén mit foglal magában, nagyjából és egészéből a német-magyar rész "Előszavá"-ban mondottak érvényesek. Ezzel kapcsolatban csak azt szükséges megjegyezni, hogy a műszaki és tudományos (növénytani, orvosi, állattani stb.) szavaknak és kifejezéseknek a száma az első részhez viszonyítva valamit korlátozódott, különös tekintettel az időközben megjelent különböző német-magyar illetve magyar-német műszaki és tudományos szótárakra. Csökkentettük a tájnyelvi és az elavult címszavak számát is. Ezt a csökkentést azért tartottuk szükségesnek, mert magyar-német szótári vonatkozásában a magyar szótárhasználó igényei sok tekintetben mások, mint a fordított esetben: egy régebbi német szöveg megértése fontos lehet s nem szabad figyelmen kívül hagyni az újabb német irodalomban is egyre-másra felbukkanó népnyelvi szavakat és kifejezéseket sem, régi magyar szöveg németre való fordítására azonban a gyakorlatban nemigen kerül sor. A nevezett területeken végrehajtott csökkentés mellett az is természetes, hogy a magyar-német rész magyar anyaga nem lehet teljesen azonos a német-magyar rész magyar anyagával (s ez a német anyagra is vonatkozik), vagyis az egyik rész nem a másiknak a megfordítása. Mindennek ellenére a két rész között nincs lényeges eltérés.
