A szerelem olyan, mint az ősrobbanás, elsöpör, megváltoztat mindent. Időzítés kérdése, hogy a megfelelő két embert rántja-e magával, s csak később derül ki, boldogok lesznek-e. Hanna Molden történetének két hőse a hatvanas években találkozik az 1956-os forradalom bukása után szomorú egyhangúságba szürkült Budapesten, és szerelmük átível a Monarchia hangulatát idéző Bécsen és a pezsgő életű Párizson, ahol már 1968-as szelek fújdogálnak. A nő Anna Clarin, húszéves, izgalmasan szép bécsi lány, aki még maga sincs tisztában vonzerejével. A férfi Oleg Kurakin, már majdnem ötvenéves, impozáns megjelenésű orosz arisztokrata emigráns, neves újságíró, kinek otthona a nagyvilág. Találkozásuk nem egyszerűen szerelem az első látásra, hanem olyan, mint amikor a kettészakadt egész végre újra egyesül. Vonzódásuk nem ismer korlátokat, felbolygatja a meghitt bécsi polgári miliőt, nem törődik a császárváros illemszabályaival, amelyek még odivatúbbaknak tűnnek a háború utáni évek felszabadító levegőjében.
Annának Kurakin jelenti a világot, ahol ő, Anna az lehet, akinek gondolja magát. Mint egész korosztálya, ő is most tanulja, mit kezdhet magával és az újfajta szabadsággal. Repülni szeretne, de nehéz elszakadni a szülői ház puha biztonságától. A férfinak a lány a szerelmet, a szerelem értelmét jelenti, a mindenség középpontját, akiért kész feláldozni egész előző életét.
Minden adott hát, hogy kiteljesedjék a szerelem. A fellélegző Európában a kor elvárásai nem építenek leküzdhetetlen akadályokat két összetartozó ember közé, és nyugatabbra ideológiák sem szabnak számukra korlátokat. Miért lehetséges akkor, hogy a mindennél erősebb szerelem olykor mégsem elég a boldogsághoz?
A magyar nyelven most bemutatkozó szerző lendületes mesélőkedvvel, csipetnyi öniróniával, a kor atmoszférájába helyezve rajzolja meg a két ember életének meghatározó találkozási pontját, amely tele van igaz szenvedéllyel, örömmel, csalódásokkal és keserű felismerésekkel.
