Az Eiger krónikája
Valamennyi hegymászónak, aki útjául az Eiger északi falát választja, át kell haladnia a Pókon. Képtelenség kitérni előle. És még a legjobbaknak és a leggyorsabbaknak is a legkeményebb próbát kell kiállniuk.
Száznegyvenöt évvel ezelőtt, 1858-ban lépett először ember a Berni-Alpokban magasodó Eiger 3970 méteres csúcsára. Északi falát hatvanöt évvel ezelőtt, 1938-ban a Heinrich Harrer körül szerveződő, négyfős hegymászó csapatnak sikerült első alkalommal megmásznia. Addigra a „halálfal” már kilenc emberéletet követelt. Az Eigerről a mai napig mint a „Falak faláról”, a „legkockázatosabb alpesi régióról”, a „narkósok hegyéről” szokás beszélni. Heinrich Harrer ebben a könyvében krónikásául szegődik az övékét megelőző és a későbbi egyéni és csoportos, sikeres és sikertelen próbálkozásoknak. Igen ritkán érezni csak, hogy információ híján vagy elfogultságból nem tér ki elég részletesen valamelyik expedíció sorsára. Az 1958-as első megjelenés utáni kiegészítésben már csak a számára figyelemre méltókat emeli ki. A könyv végén az összes kísérlet tételes felsorolásán kívül az olvasó megtalálhatja az Eiger Északi falára felvezető út „szamárvezetőjét”: az út technikailag pontos leírását.
"E nagyszerű könyv olvasása közben egy másik ember szemszögéből újraéltem a mászás örömét és gyötrelmeit, s ráébredtem, hogy az igazi alpinisták nem mi vagyunk." Hímer József, az Eiger Északi falának megmászója
Heinrich Harrer 1912-ben született Ausztriában, Karintiában. A harmincas években sífutóként és hegymászóként vált ismertté. 1938-ban Andreas Heckmair, Ludwig Vörg és Fritz Kasparek társaságában elsőként mászta meg sikerrel az Eiger Északi falát. Egy évvel később, huszonhat éves korában indult el Indiába, a Nanga Parbatra. A II. világháború azonban közbeszólt, Harrer fogságba esett. Megszökött a börtönből és másfél év alatt sikerült eljutnia Lhászába, a dalai láma lakhelyére, ahol öt évet töltött el. A láma tanára lett, szoros barátságot kötöttek. A Lhászában töltött évekre való visszaemlékezése (Hét év Tibetben, melyet Jean-Jacque Annaud hasonló címmel filmesített meg) világsikert aratott. E művét Tibetről és későbbi úti, valamint felfedező kalandjairól szóló, ugyancsak rendkívüli sikert aratott könyvei követték. Életem címmel 2002-ben jelent meg önéletírása. Jelenleg Lichtensteinben él.
