„No de hol talál a gyerek lehetőleg sok alkalmat arra, hogy megtapasztalja az önfegyelem hasznát? Kimondottan milyen tapasztalati terek alkalmasak erre? Biztosan sejtik már, hogy az ilyen lehetőségeket nem a gyerekszobában kell keresni, és nem is feltétlenül az óvodában vagy az iskolában. Inkább kint a természetben.
Tehát ott, ahol az ember semmit sem kap meg csak úgy, és semmit nem tud előállítani, csak ha türelmesen kivárja a végét. Ahol ki kell várnia, hogy a madarak rászálljanak az etetőre, hogy kijöjjön az egér a lyukból, vagy a béka felfújja a hasát a tó partján és brekegni kezdjen.”
„Mit kínál a természet a gyerekek számára? Mi vonzza a kicsiket a kihalófélben lévő kinti világba?
A gazdagság. Ezt nem lehet másképp kifejezni. A gazdagság, amit a természet a gyermeki fejlődés számára kínál. A természetben csak úgy hemzsegnek az ingerek, amelyek éppen úgy illenek a felnövekvés kihívásaihoz, ahogy a kulcs a zárba.”
„A természet úgy kell a gyerekeknek, mint egy falat kenyér. Ez a velük született fejlődési terük. Itt találják meg a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen forrásokat: a szabadságot, a közvetlenséget, az ellenálló képességet és a kötődést. Ezekből az élményeikből és tapasztalataikból épül az a fundamentum, amelyen a későbbi életük nyugszik.
Ebben a könyvben arról fogunk írni, milyen úton-módon jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz – itt és most, minden világok legmodernebbikében.”
