A regény egyik nagy vonzereje, hogy – mint sok más klasszikus alkotást – egyszerre két szinten is lehet olvasni: tekinthető izgalmas és realisztikus tengeri kalandregénynek, egy egyre fokozódó feszültségű üldözés történetének, amelyet sok humor és egzotikus incidens fűszerez, de egy másik, magasabb szinten ugyanakkor elvont értelmű, filozofikus probléma-regény is, ember és természet drámai küzdelmének szimbolikus ábrázolása. Első szintje alapján vált – tapintatosan és értő kézzel lerövidített formában – népszerű ifjúsági regénnyé – a Hangoskönyvtár is ezt a változatát őrzi.
A közel hatvan éves Achab kapitány a Pequod nevű hajón indul el útjára, melynek valódi célját a hajó tulajdonosai és a személyzet előtt is eltitkolja: meg akarja ölni Moby Dicket, a Japán-tenger híres fehér bálnáját, „aki” előző útján leszakította a kapitány lábát. Szerződött kötelességeit elhanyagolva útján mindent alárendel a Moby Dick elleni rögeszmés harcnak. Tisztjei már az út elején fölfedezik a kapitány őrült rögeszméjét, Starbuck meg is akarja ölni, mivel azonban a bálnavadászat Moby Dick keresése közben is folyik, mind a tisztek és szigonyosok, mind a hindu legénység elnyomja félelmét, s bár lelkük mélyén tudják, hogy kapitányuk halálba kormányozza hajóját, az utolsó pillanatig teljesítik parancsait.
A fehér bálnával vívott harc leírása végül a világirodalom nagy csatajeleneteihez hasonló szenvedélyes vadsággal idézi fel az ámbrás cet alakjában megtestesült pusztító természeti erők hatalmát. A hajó elsüllyed és a szinte hihetetlenül megmenekülő elbeszélő kivételével mindenki a tengerbe vész.
