Amikor a Zeneműkiadó szerződést kötött a mainzi Schott's Söhne kiadóval a Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon magyar nyelvű kiadására, már végiggondolta mindazokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek egy új magyar zenei lexikon megjelentetéséhez szükségesek. A gyakorlati tapasztalatok arra a felismerésre késztették, hogy ha viszonylag rövid időn belül ki akarja elégíteni a sürgető igényeket, licenckiadásra kell vállalkoznia. A mai körülmények a tudomány szinte valamennyi ágában ezt az ésszerű megoldást kényszerítik a lexikonháttérrel és nemzetközi munkatársgárdával nem rendelkező kiadókra - az információtenger nem dolgozható fel egyik napról a másikra, különösen nem részmunkaként. Az eredeti Brockhus-Riemann Zenei Lexikon a német lexikonszerkesztés legjobb hagyományait képviseli: közel egyszázados gyűjtőmunkát és tapasztalatot egyesít frissen feldolgozott zenei adatokkal. A választásban az anyakiadó kedvező feltételei is segítettek, ezen belül hozzájárulása a szükséges magyar kiegészítésekhez. Nem nélkülözhettük ebben a munkában a Bartha Dénes-Tóth Margit szerkesztette Zenei Lexikont (Budapest 1965), amely Szabolcsi Bence és Tóth Aladár Zenei Lexikonának (Budapest 1930-31) továbbvivőjeként a magyar kiegészítések kiindulópontjául szolgált.
Külföldi kulturális eredmény adaptációja nagy körültekintésre kötelez. A szerkesztés során a német személyi címszavak számát és néhány tárgyi címszó kifejezetten német vonatkozásait az anyakiadó egyetértésével csökkentettük, illetve elhagytuk, máshol, ahol kellett és lehetett, magyar vonatkozásokat pótoltunk. Természetesen így is kompromisszumra kényszerültünk: megmaradt a lexikon többé-kevésbé német szemlélete, és számolnunk kellett azzal a ténnyel, hogy a cikkek válogatása, terjedelme és a bibliográfiai adatok szelekciója nemcsak nemzetközi, hanem speciálisan német igényeket is kielégít. Ezen alapvetően nem változtathattunk: a magyar irodalmat pótoltuk, de a nemzetközi anyaghoz nem nyúlhattunk.
