A Bor és kenyér forradalmár álpap hősét a harmincas évek Abruzzójának csakugyan forradalomért kiáltó paraszti világa eszmélteti rá erre a krisztusi plebejushagyományra. A cselekvő ember, don Paolo-Pietro Spina történetét Silone „időszerűtlen” realizmussal, okosan és érzelmesen, szinte provokatív hagyományossággal beszéli el.