Ki ne ismerné a mozikból Zorro kalandjait? A hőst, aki nyaktörő mutatványaival a legreménytelenebb helyzetekből is mindig megmenekül? Isabel Allende a legendás Diego de la Vega ifjúkorát meséli el, hogyan lett a jómódú kaliforniai mesztic fiúból az igazság bajnoka, a szegények oltalmazója. Kalandjain keresztül betekintést nyerünk a 19. századi Spanyolországnak és amerikai gyarmatának sokszínű világába, társadalmi szokásaiba. Mindenekelőtt azonban élvezhetjük a furfangos ifjú hajmeresztő hőstetteit. S hogy figyelmünk egy percre se lankadjon, az írónő megalkotja az igazi Zorro két segédjének figuráját is, így aztán már nem egy, hanem három álarcos lovag kápráztatja el leleményeivel az olvasót.
Kedves Olvasóim! Diego de la Vega története következik itt arról, hogyan lett belőle a legendás Zorro. Végre felfedhetem kilétét, amelyet oly sok éven át titokban tartottunk, és most is habozva teszem meg, mivel az üres lap visszarettent, akárcsak Moncada embereinek meztelen pengéje. Ezzel a krónikával próbálom megelőzni azokat, akik Zorro megrágalmazásán munkálkodnak. Szép számmal akad ellensége, ahogy az mindenkivel megesik, aki védelmezi a gyengéket, oltalmazza a nők becsületét, és megalázza a hatalmasokat. Természetesen minden idealistának lesznek ellenségei, én azonban inkább barátainkról szeretnék írni, akik sokkal többen vannak. Úgy érzem, el kell mesélnem a sok kalandot, mert mit sem ér, hogy Diego az életét kockáztatta az igazságért, ha senki sem szerez róla tudomást. A hősiesség rosszul jövedelmező foglalatosság, amely gyakran korai véghez vezet, ezért csak a megszállottakat vonzza, és azokat, akik betegesen rajonganak a halálért. Kevés igazán kalandos lelkületű és csapodár hős létezik. Mondjuk ki bátran: Zorro csak egy van.
