Michael Reynolds a teljes őrület felé sodródott, és a legrosszabb az volt, hogy paradox módon ezt ő maga is tudta. A legutóbbi injekció óta, melyet azelőtt adtak be neki, hogy a földalatti cellában hevederekkel a székhez kötözték volna, semmit sem tudott tenni a tudata kíméletlen felőrlődése ellen, és minél inkább küzdött, annál kibírhatatlanabbá vált a fájdalom, a testét és szellemét pattanásig feszítő idegesség. A gonosz karmok a vegyszerek pengeéles karmai pedig minden másodperc elteltével egyre mélyebbre hasítottak agyába.
Vastag bőrhevederekkel volt csuklója, bokája és dereka a magas támlájú, erős székhez rögzítve, s Reynolds mindent megadott volna azért, hogy megszabaduljon tőlük és a földre vethesse magát vagy a falnak rohanhasson, bármit, amivel csökkenthette volna a fájdalmat, csillapíthatta volna ezer és ezer idegvégződés ördögi táncát....
