Jászkarajenő története
Kara, Kara puszta, Kara-Jenő, Jász-Kara-Jenő, majd Jászkarajenő térfelszínének kialakulása a földtörténeti újabb korszak idejére tehető. Az ősi kőzetek ezer méternél mélyebben húzódnak. Természeti adottságai - a jelenlévő vízfolyások, folyó (Tisza) vízmentes árterének közelsége, talaja - kedvező életteret biztosíthattak az ide települő népeknek.
Ezt úgy látszik, fel is ismerték, mert már a kőkorban is lakott hely volt. Különböző korok régészeti emlékei kerültek elő.
Ezekből a legkorábbi és egyik legjelentősebb az a kora vaskori - kb. i. e. 900-ból való - bronz raktárlelet, mely bizonyítja, hogy e területen bronzöntőműhely működött.
A Badari József kisbirtokos földjén megtalált, 227 darabból álló, összesen 52 kg súlyú régészeti anyag: sarlók, vésők, balták, fokosok, lándzsahelyek és dísztárgyak töredékei. Részben elkallódtak, de nagyobb hányaduk a Nemzeti Múzeumba került.