Az elefántok országában nagy az öröm: békét kötöttek az orrszarvúakkal, és az Idős Hölgy, Babar és Celesztina jó barátja megígérte, hogy velük marad. Az Idős Hölgy gyakran mond mesét az elefántgyerekeknek. Ilyenkor majmocskája, Zefír a fán ülve hallgatja őt.
Miután Celesztinát az Idős Hölgy társaságában hagyta, Babar király sétára indult Kornéliusszal, a legöregebb és legbölcsebb elefánttal.
- Olyan szép ez a táj - mondja Babar -, alig várom mindennap a reggelt, hogy ismét láthassam. Itt kellene felépíteni városunkat. A házak a tópartra néznek majd, ahol sok a virág és a madár.
Zefír is velük volt, éppen egy szép, színes pillangót akart fogni.
(részlet)
