Heidi számára az élet havasi legelőn egyáltalán nem unalmas. Vidám napokat tölt itt barátjával, a kecskepásztor Péterrel, hancúroznak a virágos réten vagy a kecskegidát, Ugrubugrit pátyolgatják. Esténként legszívesebben a kályha mellett üldögél a nagyapóval, aztán besurran illatos szénaágyába. Boldog és szabad.
Ezért aztán villámcsapásként éri: el kell utaznia a nagyvárosba, hogy egy beteg kislány, Klára tanulótársa, kis „társalkodónője” legyen. Azt szeretnék, ha örökre ottmaradna. De nem hagyja magát legyűrni az előkelő városiaktól, akik óvva intik a szörnyű havasokba való hazatéréstől...
