„Ember tervez, Isten végez?! No nem - írja Jókai Anna keserű iróniával. - Éppen fordítva: tervezgessen csak az Isten, aztán dönt majd úgyis az ember! Ma már a felvilágosultság felső fokán. Aki a legszínesebben hazudik, az a legsikeresebb művész. Aki mindent kimutat a már agonizáló vizsgálata tárgyából, majd a tetemet aprólékosan fölboncolgatva, szervenként a hideg pléhasztalra okításul, precízen kirakja, csak azt nem kutatja, mitől élt, és mitől lett éppen az vagy ez a rész az egész halálának oka... nos, az a legtiszteletreméltóbb tudós! A szakértő a legdivatosabb foglalkozás. Szakértő mindenhez kell - külön az ajtóhoz, külön az ablakhoz, külön a kulcshoz, külön a zárhoz, külön a fűhöz, külön a fához, külön a pincsihez, külön a pulihoz, külön a kisujjhoz, külön a hüvelykhez..."
Jókai Anna Kossuth-díjas író, és a Príma Primissa közönségdíjának 2004. évi nyertese, új elbeszéléskötetében a mese, a szellemi sci-fi és a spirituális realizmus határmezsgyéit járja. Az emberi lét eredete és jövője foglalkoztatja képzeletét. De nem általában, hanem konkrétan: a bölcseletileg megalapozott írói fantázia segítségével hosszabbítja meg az ismert eredőket a múlt és a jövő felé. Iróniával, kíméletlen írói tisztánlátással, felelősséggel törekszik az életet fenyegető erők árnyékát, a torz társadalmi jelenségek veszélyeit, a személyiségre leselkedő embertelen tendenciákat bemutatni. A „majd" a jelenben érik, s rajtunk áll, milyen lesz.
