Jókai Anna olvasói tudják, hogy minden valószínűség szerint mai irodalmunk legjelentősebb írója ő. Akik utolsó nagy könyvet, a Ne féljetek-et olvasták, azok többet is tudnak: a holnap írói közül is bizonyosan ő lesz az egyik legjelentősebb. Szikrázóan eleven cselekménye, a mából ismerős alakjai úgy vezetnek minket útjukon, hogy észre se vesszük, már a jelenből nyíló, de a jövőben kitáguló csupa ózon fennsíkokon járunk, ugyanegy világmindenségben. Ekkora kaliberű alkotó rövidebb lélegzetű írásai, esszéi, ha tetszik, napi széljegyzetei sem melléktermékek soha: ilyen jellegű gyűjteményes köteteit is - legutóbb a Perc-emberkék dáridója volt ilyen - éppoly mohón olvassuk, úgy lapozzuk fel újra és újra, mint egy breviáriumot. Akár szellemi gyökereinek, őseinek vallt alkotókat, mint Hamvas Béla, vagy Várkonyi Nándor kozmoszát idézik meg az esszék, akár a mindennapok eseményi késztetik megtorpanásra, valami olyat kapunk tőle, amit csak klasszikus idők nagyjaitól. Jókai Anna minden alkotói megnyilvánulása kivételes ajándék, melyet megrendülve fogadhatunk, idézhetünk belőlük, s bizony, olykor segítenek élnünk.
