Az irodalomtörténet 1875-öt a "fordulat évé"-nek nevezi Jókai pályaívében. Ekkor zajlik ugyanis a magyar belpolitikai élet legjelentősebb eseménye a kiegyezés óta: a 67-es Deák-párt és a Tisza Kálmán-féle balközéppárt fúziójából megszületett a Szabadelvű Párt, s Jókai híven követte Tiszát az új párt alakulásba. E "pálfordulás" miatt joggal érezhette, hogy veszített népszerűségéből a közönség előtt, s talán ez a magyarázata, miért hajlik újabb írásaiban a kuriózum, a romantikus történelemszemlélet felé. A romantikus fordulatokat, a mesét kedvelő olvasó azonban aligha tud ellenállni a csábításnak, hogy föllapozza e korszak kevésbé jelentős műveit is, s ha egyszer belefogott a Szép Mikhál, a Sárga rózsa, a Szeretve mind a vérpadig vagy éppen a Névtelen vár olvasásába, nem könnyen szabadul a regék magával ragadó lendületéről. Az 1877-ben született Névtelen vár cselekménye francia földön indul ugyan, a főszereplői is franciák, de az egész regény Magyarországon játszódik, és történelmi magja a dicstelen 1809-ik évi nemesi inszurrekció. Fertőszeg nincs rajta a térképen, Jókai mégis képes elhitetni az olvasóval, hogy ez az eldugott vár néhány évre a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, hogy lakóinak életét nemcsak a környék, Sátán Laci vagy a furcsa víziszörny, Hany Istók leste árgus szemmel, hanem a párizsi titkosrendőrség gépezetén keresztül maga Napóleon is figyeltette Vavel Lajos és Marie minden lépését.
