Az utókor megbecsülését mindazok a neves és névtelen őseink kiérdemelték, akik a történelmi századok során elveikért, hitükért és hazájukért rabságot szenvedtek. Kétszeresen nehéz sorsuk volt azoknak a politikai foglyoknak, akik nem szülőföldjükön, hanem idegen országban raboskodtak. Róluk szól, nekik állít emléket ez a könyv.
A címe: „A Héttoronytól Kufsteinig", a magyar rabok külföldi kálváriájának két legismertebb stációját jelöli, de nem jelent merev időrendi határt, hiszen a könyvben a Héttorony előtti korszakról, a tatárjárás idejéről is szó van. Külön fejezet foglalkozik a tatár és török rabokkal, a napoleoni háborúk francia hadifogságával, valamint a portugál kazamatákba zárt magyar jezsuitákkal és a császári börtönök foglyaival. Mivel a korábbi századokról - érthető módon - kevesebb anyag maradt fenn, így természetesen az utolsó fejezet a leggazdagabb, amely az 1670-es főúri összeesküvéstől a kiegyezésig kíséri figyelemmel az osztrák börtönök magyar rabjainak a sorsát, felidézve a protestáns gályarabok, az elfogott kurucok, a magyar jakobinusok és a Bach korszak politikai foglyainak emlékét.
A könyv, ahol csak lehet, a szemtanúk megszólaltatásával, naplók, emlékiratok és levelek szövegével igyekszik a mai ember számára tapintható közelségbe hozni a régmúlt idők külföldi magyar rabjainak szenvedését. A szabad földön élő olvasó kötelessége kettős: átadni a következő nemzedéknek a magyar múlt mártírjainak tiszteletét és mindent elkövetni azért, hogy a múlt bűnei ne ismétlődhessenek meg.
