Szolnok város történetét, jó- és balsorsát, fejlődését sajátos földrajzi helyzete, hídváros szerepe határozta meg. Az ásatások során előkerült sokezer éves tárgyak, eszközök, vagy a nehezen fellelhető írásos emlékek arról regélnek, hogy a kemény, harcos, törekvő emberek kapaszkodtak meg a Tisza-Zagyva találkozásánál emelkedő szögletekben. Amikor béke volt e vidéken, bizakodással pezsdült az élet, dolgos lakosai keze nyomán rohamosan gyarapodott és igazi emberi hajlékot, otthont, védelmet nyújtott nemcsak az itt lakóknak, hanem a környékbelieknek is. Sajnos sokszor akasztották meg fejlődését háborúk, tűzvészek, hiszen a kelet-nyugati vándorlások, a hadak-útjának egyik kulcsfontosságú csomópontja, erődítménye volt - és ezen az úton nem telt el század háborúk, harcok nélkül. A város már I. István korában megyeszékhely szerepet is kapott, és az igazi feladatok mellett innen szervezték, irányították, ellenőrizték az Erdély és Nyugat-Magyarország közötti kereskedelmet, ide érkeztek a tiszai tutajokon a Kárpátok kivágott erdői, rajtuk az aranyat érő sótömbökkel, és itt keltek át a Buda és Bécs felé hajtott marhacsordák, gabonát szállító szekérkaravánok. Fontos szerepe mellett is sárból és fából épült földszintes város volt, amelynek nem maradtak ókori vagy középkori kőből épült műemlékei, egyházi és világi épületmaradványai - nem volt kőbe írott történelme.
