Kaposvári Gyula - Szolnok közlekedéstörténete

Szolnok 900 éves jubileumának előkészületei ráirányították az emberek, intézmények figyelmét a dinamikusan fejlődő Tisza parti város múltjának jobb megismerésére. S  mivel Szolnok fejlődését nagyrészt kiváló földrajzi-közlekedési adottságainak köszönheti, a közlekedési vállalatok szakembereiből alakult közlekedési szakbizottság vállalkozott arra, hogy Szolnok közlekedéstörténetéről rövid összefoglalást készít. Jelen kiadványunk azt a célt szolgálja, hogy a szocialista brigádjaink, a közlekedési terület dolgozói megismerhessék mesterségük, szakmájuk múltját és eredményeit. Ezen túlmenően általános érdeklődésre is számot tarthat, hiszen a közlekedés az a terület, amely fiatalt, öreget egyaránt érint. Szolnokot hídvárosként, a Tiszántúl kapujaként szokás emlegetni, ahol nemcsak forgalmas szárazföldi utak keresztezik a Tiszát, hanem a Budapestről Cegléden, illetve Nagykátán keresztül vezető vasúti fővonalak is. A vasút tulajdonképpen a Szolnoknál a Tiszán átvezető ősi kereskedelmi utak minőségi és mennyiségi fejlesztését jelenti. A város történetében az Árpád-kortól kezdve igen fontos szerepe volt a sószállításnak, az erdélyi sót először szekereken, majd a Szamoson át hajókkal szállították Szolnokig. A máramarosi sóbányák megnyitása után pedig a Tiszán leúsztatott tutajok szolgáltak erre a célra. A kősótömbök kirakása után a tutajok faanyagának feldolgozása is a város iparforgalmi fejlődését segítette.