Csacska nők és hiszékeny férfiak szerelmi példatárának is nevezhetnénk ezt az összeállítást Karinthy Frigyes elbeszéléseiből és humoreszkjeiből. Vagy inkább furfangos nők és gyanakvó férfiak szerelmi leckéinek? Így sem tévedünk. Ez Karinthy! A nő s a férfi megannyi színét (talán inkább visszáját) bemutató virtuóz, aki a nők iránti ellentmondásos viszonyát örökíti meg sziporkázó humorával.
Az író hol ironikus, hol komoly módon elsősorban a nők „másságát” hangsúlyozza. Van ebben valami a századvég divatos nögyűlöletének hatásából, a feminizmus, a szüfrazsettek keltette ellenhatásból, valami a klasszikus polgári nőnevelés és házasságeszmény kritikájából, jó adag a hagyományos férfiszemléletből, ám a legtöbb valószínűleg a magánéleti tapasztalatokból. Ezt a nőképet azonban hol erősebben, hol gyengébben, de szinte mindenkor színezi Karinthy örök humanizmusa.
Mert milyen is a nő? Csalárd, számító, ostoba, kicsinyes, hivalkodó, bosszúálló ösztönlény. Ugyanakkor odaadó, önfeláldozó, érző lelkű is. No és a férfi? Hiszékeny, rajongó, vágytól fűtött, állhatatos, mély érzésű, ám néha tétova, fafejű, féltékeny szoknyabolond. Így alkotnak tökéletes párt. E kötet azonban nem a béke, hanem a lelki zivatarok, a harc, a viszonzatlan rajongás, a méltatlan szerelmek, az emberi gyarlóság albuma, amelyből banalitásukban is halálos emberi drámák, semmiért lobbant perzselő szenvedélyek szikráznak föl. S amikor nem fokozható tovább értetlenségünk abban, milyen hát a nő és milyen a férfi, az író csak annyit üzen: páratlan társak a szerelem nevű életre-halálra vívott küzdelemben.
Karinthy Frigyes igazságvágyától hajtva a „mosoly vészbírósága elé álltja a nő-férfi viszonyt”. Humora magával ragadó, s mi szívből kacagunk a szomszédra ráillő vitriolos megjegyzéseken. De ki vihog még rajtunk kívül? Alighanem a falon túlról hallik a nevetés…
