A magyar háborús főbűnösök tárgyalásait három évtizede közvetítette a rádió. A viaszlemezekből azonban nem sok maradt; a szavak elrepültek, a kortársak emlékezete nem őriz többet néhány mondatnál. Azután persze felnőtt egy nemzedék, amely számára egybemosódik már Imrédy Béla, Sztójay Döme vagy Szálasi Ferenc profilja.
Karsai Elek könyve többet nyújt a felelősségre vonás krónikájánál. Elevenné teszi az embertelen bűnözők "emberi" arcképét. Imrédy, arcán lázrózsákkal, karmokká görbült ujjaival számlálja meg az ellenszavazatokat. Bárdossy miniszterelnök nem ismeri a magyar alkotmányt, de hadat üzen három világhatalomnak. Rajniss Ferenc: selyemfiúból fasiszta propagandista. S a "Hungarista Napló" egy részlete tökéletes bizonyíték arra, milyen szellemi színvonalon állt Szálasi Ferenc, még ha állítólag áradt is belőle egyfajta primitívség párthívei számára.
A népbírósági tárgyalások krónikája tehát inkább tükör, amelyben sorra felvillannak a gonosztevők portréi. Fekete krónika ez, amelyet feszült érdeklődéssel és igen nagy tanulsággal olvasunk.
