"Az elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a "Bild-Zeitung" mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek." Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a "Bild-Zeitung" jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcnak, hogy a "Bild-Zeitung" rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában.
Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű "hölgy" áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhaas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradtsággal fölépített tisztességes életét.
