A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Gyűjteményében őrzött, 14. századból származó héber kézirat
Faximile kiadás, mely a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára engedélyével jött létre.
A peszahi szertartás könyve, ismertebb nevén a Haggáda, imádságok, bibliai idézetek és tanítások gyűjteménye, melyek Izráelnek a 400 éves egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásáról emlékeznek meg. A haggádát az ünnep előestéjén a Tövény előírása (Ex. 12:8) szerint a széder-asztal körül összegyűlt család feje olvassa fel, a hagyományos vacsora keretében. Az egyiptomi kivonulásról való megemlékezés a széder-ünnepséggel és az ünnepi családi vacsorával akkor kezdődött, amikor a Templomnak i. u. 70-ben történt lerombolása után megszűnt a peszahi áldozat. A haggáda szövegének fő elemei az i. u. első és második századból erednek, ám csak a 12-13. század során keletkezett egy egységes szöveg. A közbeeső időszakban számos változat volt használatban.
Ezek egyike a 8. századi karaita vita során született. A karaiták elutasították a Talmudot és a rabbinikus tanításokat; a Szentírást fogadták el egyedül tekintélyként, s Mózest, mint annak egyetlen tolmácsolóját. A babiloni rabbi-iskolák szellemi vezetői, a gáonok (geonim) Mózes felmagasztalását az ortodoxia elleni fenyegetésnek tekintették, s ezért Mózesnek, mint az Úr követének minden említését eltávolították a szövegből. Amikor a 11-12. század folyamán a judaizmus szellemi vezetése keletről nyugatra tevődött át, a nyugati diaszpóra kultúrközpontjában a haggáda gáoni szövegét fogadták el mértékadónak.
(előszó)
