A trópusok utólérhetetlen pompája, növényzetének káprázatos szépsége, virágainak édes illata, földjének titkos varázsa először Cejlon szigetén tárult fel előttem. Tapasztalataimat Cejlon, az Éden-szigete címmel írtam meg. Ennek az istenáldotta földi Paradicsomnak még csak egy párja van - s ez: Jáva, a Szigetek-gyöngye. Cejlon hatalmas ősvadonával, hozzáférhetetlen rejtekeivel, elefántcsordáival, magános öbleivel, ősrégi, sokezeréves kultúrájával, a sűrű dzsungelben szunnyadó városaival, sziklatemplomaival olyan, mint a faragatlan drágakő, - Jáva meg zöldelő, szelíd hegyoldalaival, pompásan művelt földeivel, füstölgő vulkánaival, sűrű népességével, a szultánok fényes udvarával, mozgalmas, modern életével olyan, mint a gondosan kicsiszolt, fényes gyöngyszem. Ez a két hely az, ahol legpompásabban virít a természet, ahová legbővebben szórta áldását a Teremtő. Hogy melyik szebb, fenségesebb, azt igazán nem tudnám eldönteni, de nem is hiszem, hogy valaki megállapíthatná. Csak azt tudom, csak azt érzem, hogy mind a kettő Földünk legfestőibb, legcsodásabb helyei közé tartozik. A rubin és az igazgyöngy illenek legjobban egymás mellé - ezért követi Cejlont: Jáva, a Szigetek-gyöngye. Budapest, 1936. A szerző.
