Az évszázadok során költők, írók, filozófusok és társadalomkritikusok gyakran értekeztek az elutasítás és a társas kirekesztés természetéről. Akár jó, akár rossz cselekedetként, akár erényként, akár bűnként ábrázolják, a társas kirekesztés összetett jelenség, amely számos arcot öltve időtlen idők óta létezik, és ma is jelen van mindennapi életünkben első lélegzetvételünktől az utolsóig. Bár a társas kirekesztés kutatása még gyerekcipőben jár, könyvünk fő célja, hogy megmutassuk, mit tudunk ma a társas kirekesztés súlyos következményeiről, mind idegélettani, mind érzelmi, kognitív és viselkedéses szinten. Az első rész átfogó modelleket és elméleteket mutat be, amelyek megkísérlik egységbe foglalni az elutasítással és a kirekesztéssel kapcsolatos emberi tapasztalatokat. A nagyívű elképzelések mellett is belátjuk,hogy vannak emberek, akik másoknál érzékenyebbek a társas kirekesztésre, így a második rész az egyéni különbségek vizsgálatával és magyarázatával foglalkozik. A harmadik rész azt vizsgálja meg, hogy a kirekesztett egyének hogyan észlelik társas környezetüket és hogyan reagálnak rá; hogyan szűrik és értelmezik úgy az információt, hogy az segítsen nekik megküzdeni a kirekesztettség helyzetével, vagy éppen fenntartsa a kirekesztettséget, ami szintén gyakori. A negyedik rész a társas kirekesztésre adott adaptív és maladaptív reakciók természetével és okaival foglalkozik. Végül az ötödik rész néhány olyan kutatásról számol be, amelyeknek célja a társas kirekesztés, valamint a proszociális és antiszociális viselkedés közötti összefüggések feltárása.
