Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Vackor nevű piszén pisze kölyökmackó, aki szeretett az erdőben bóklászni, fára mászni, míg egy szép napon apja, az öreg Mackor be nem adta az óvodába. De nem ám akármilyen óvodába! Ékes, fényes, kacsalábon pergő-forgó palotába, ahol Vackornak tíz jó pajtása akadt, és velük együtt megtanulta mindazt, amit egy óvodásnak tudnia kellett. Aztán teltek-múltak az évek, és Vackort is beíratta Vackor apó az iskolába, mégpedig az első bébe. A Kökörcsin utca sarkán állt az az iskola - mindjárt a Galagonya tér közelében, ahol hajdan a homokozó volt -, s Vackort Eszter néni és újabb tíz pajtása rögtön a szívébe zárta. Abban az első bében olyan volt az élet, mint minden első bében, a tanító néni "tölcsérrel töltötte a fejükbe a tudományt". Így élt hát Vackor a gyerekek között, és így él majd két évtizede továbbra is a gyerekek és a szülők szívében. Közben Kormos István neve fogalom lett a magyar irodalomban. Felnőtteknek írott versei, magyar népmesék feldolgozásai, fordításai, antológiái gyerekek, felnőttek kedvelt olvasmányai, a róla szóló vidám történetek szinte legendákká váltak. Ugyanígy vált fogalommá a nemrégen elhunyt kiváló grafikus, Reich Károly neve is, aki megteremtette rajzaival az "eleven" Vackort, és most kettőjük közös műve újabb első béseket (és másokat) derít majd jókedvre.
