A magyar néprajztudomány mindössze 200 éves múltra tekinthet vissza, akkortájt kezdtek szellemi nagyjaink felfigyelni arra, mit is jelenthetnek a nemzeti kultúra száára a népi hagyományok. Az értékelés azóta is változó, mindmáig nem ritkák a túlzó, egymásnak ellentmondó megállapítások. De a népi hagyományok gyökerei oly mélyek, hogy bizton remlékethjük: nem hiányoznak majd a jövendő magyar kultúrából.
Kósa László hungarológiai összefoglalása a magyar népi kultúra anyagi és szellemi javait a honfoglalás kori kezdetektől mutatja be egészen századunk elejéig. Végigkísérhetjük, miként alakult a magyar nép kapcsolata a birtokba vett tájjal, miképpen formálódtak ki a társadalmi rétegzettségnek megfelelő értékrendek és szolások. Az utóbbi időkben megnyilvánuló nagy érdeklődésnek tesz eleget a szerző azzal, hogy elemzést ad a magyar népi műveltség európai helyzetéről, és állást foglal abban a tekintetben is, hogyan élhetnek tovább a jelenben és a jövőben a népi hagyományok.
