A föld ködében mintha egy megtestesült misztériumjáték volna a 20. század elejének Felső-Magyarországáról, egy Közép-európai asszony életbe szőtt rémálmairól. A fájdalmas szívű örök anya, a fiáért, a fia jövőjéért „a halállal is alkut kötő" magyar anya sorsa.
Hétköznapjaink lemoshatatlannak tűnő lelki szennyesét tisztítja napról-napra Kosáryné Réz Lola parabolájának hősnője. Az elzüllött, lepusztult munkásember erőszakossága, a gyermekhalálok, a falu testi és lelki nyomora, a megaláztatások „ostorcsapásai" teszik egyre nemesebbé az önfeláldozó lélek női kálváriáját... Szépség és tragikum együttállása - mint annyi esetben a Trianon utáni magyar prózairodalomban. A meseszövés szépsége, a hétköznapokba ágyazott képzelőerő drámai kibontása és a versbetétek játszi lírája ellenpontozni képes az 1. világháború utáni szociális elkeseredettség tragikumát.