Az 1964-ben útjára induló SZOLNOKI NÉPTÁNCFESZTIVÁL - kéz a kézben a zalai kamaratánc-találkozókkal - „történelmi küldetése" révén mindig is a fesztiválok fesztiválja volt az amatőr néptáncmozgalom számára. Új koreográfiai kísérletek ösztönzése, a néphagyomány formai és gondolati újraértelmezése szerepelt kimondva-kimondatlanul legfőbb célkitűzései között. Ez a tanulmánykötet nem kevesebbre (de nem is többre) vállalkozik, mint hogy rekonstruálja az elmúlt öt évtized fesztiváleseményeit, felvállalva a „külső szem" nézőpontjából adódó esetleges töredékességet, ugyanakkor különös hangsúlyt fektetve a találkozót érintő fontosabb szakmai kérdések, elemzések, kritikák, vélemények, viták, diskurzusok visszatükrözésére és boncolgatására. Nem rózsaszín ködfelhőben úszó - és ezáltal hamis - sikertörténetet szeretnénk az olvasó elé tárni, hanem egy sok szempontból egyedülálló, kimagasló eredményekben is bővelkedő, nagyon is reális eseménysorozatot. Színét és fonákját mindannak, ami közel ötven év szám szerint huszonegy szolnoki fesztiválján megesett.
