Különleges élményt adó, képzeletbeli utazás keretében ismerkedhet meg az olvasó a magyar fazekasművészettel. A könyv szerzője - a Néprajzi Múzeum közelmúltban elhunyt tudományos munkatársa, aki a múzeum népi kerámiagyűjteményét közel négy évtizedes munkával páratlanul gazdaggá gyarapította - nyugatról keletre haladva mutatja be a történelmi Magyarország művészi értékű fazekasmesterségét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy hallatlan nagy tudású, a témában kivételesen sokoldalúan jártas kutató életműve összegződik ebben a kötetben, s nemcsak mennyiségileg, hanem a kikristályosodott, letisztult látásmódot, tudományos következtetéseket illetően is.
Lankadatlan gyűjtőmunkája, az egyes helyszíneken végzett kutatásai, a tárgyak alkotó környezetének - a tájnak, az embernek, az életmódnak, a történeti hagyományoknak - elmélyült tanulmányozása alapján Kresz Mária tíz, a fő tájegységekhez kötődő stílust különít el a magyar fazekasművészetben. E stílusok meghatározó jegyei közt a különböző mesterségbeli, technikai tényezők és formák, a díszítőelemek, a színek - azaz az esztétikai sajátosságok - egyaránt fontosak. Az egymástól elválaszthatatlan anyagi, technológiai, művészi jellemzők részletes, szakszerű, ám mégsem szárazan tudományos ismertetése folyamán a magyar fazekasság kultúrtörténete tárul fel az olvasó előtt.
Szelényi Károly fényképei nem egyszerűen illusztrálják az olvasmányosan megírt összefoglaló munkát: a fotóművész szinte a társszerző együttgondolkodásával, beleélésével működött közre abban, hogy a Magyar fazekasművészet olyan
- szakirodalomban mindeddig hiányzó
- alapmű legyen, melyet a szakembereken és az amatőr gyűjtőkön kívül a népi kultúra és nemzeti hagyományaink iránt érdeklődő laikusok is örömmel és haszonnal forgathatnak.
