Egy nép kultúrájának kutatásánál, megismerésénél, első lépésként meg kell találnunk az alapot, amelyre életük, történelmük és kultúrájuk épül. A közép- és belső-ázsiai nomád népek életében ezt a szerepet a ló tölti be. Jelen századunkban még találkozhatunk olyan népekkel, akik lovasnomád életmódjukat és kultúrájukat többé-kevésbé eredeti formájában őrzik. Életmódjuk legfőbb jellemzőit (kerek nemezsátor, évszakokhoz idomuló, állandó szállásokra történő vándorlás, nagyszámú, ménesbeli lótartás, kumiszkészítés) napjainkig alkalmazzák. A könyv a közép- és belső-ázsiai nomádok (kazak, mongol) lovaskultúrájának tárgyi és szellemi, valamint gyakorlati alkotóelemeit igyekszik összegyűjteni és elemezni. A török népek nagy szerepet játszottak a magyarság kultúrájának alakulásában, így megismerésükkel megelevenedhetnek eleink életének mára már feledésbe merült részei. A könyv anyagának összegyűjtése és feldolgozása 12 év munkájának eredménye. A magyar lovaskultúra gyökerei a keleti pusztákig nyúlnak vissza. Megismeréséhez a keleti lovasnépek napjainkig megőrződött lovaskultúrája szolgáltatja a lehető legjobb párhuzamot. A könyv végére érve megbizonyosodhatunk afelől, hogy a magyar lovaskultúra minden kétséget kizáróan, a kései nyugati hatások ellenére, a lovasnomád népek kultúrkörének szerves részét képezi, ízig-vérig a sztyeppéhez kötődik. Mint ilyet, a magyar hagyományos műveltségen belül, a legtöbb keleti elemet megtartó kultúrkört tarthatjuk számon.
