Kutas Erzsébet "Nem árnyak ők..." című regénye a németek március 15-i (1944) megszállásával kezdődik és az 56-os szabadságharc utolsó napjaival végződik, de nem korrajz.
Az egymásnak szánt Köves Tamás és Tatár Ilonka, a fellegekben járó muzsikus Imre, az önfeledt, hűséges Kata, Magda, a zsidó barátnő, a félig orosz Iván szerelmes szeretetének története a téma. Mégis a magyar tragédia nemcsak kerete a történetnek. Az életek bele vannak ágyazva az ország sorsába. Elénk tárul a légiriadók különböző fokozataitól a kitelepítésig és a magzatgyilkolás tömeges gyakorlatáig valamennyi állomása a magyar tragédiának. - A zsidók embertelen elhajtása - a fővárosból menekülő családok keserve - az ostrom sebesült és halott áldozatai - a „felszabadulás" utáni szörnyű éhség, a „davaj, davaj egy kis robotra" - amikor a bosszú és a gyűlölet vették át a hatalmat.
Mi nem történelmi tanulmányt olvasunk, de a magyar életet éljük át és amik megesnek Ilonkával, Katával, Imrével és a regény többi szereplőjével, - szívünk gyökeréig fájnak!
Mint egy zenekari műben a hegedű- vagy zongoraszóló, úgy túlzengi az egészet a szerelmeknek a rajza. Kacagunk és sírunk és annyira a szerelmek bonyodalma köti le érdeklődésünket, hogy másodszor is el kell olvasnia a regényt annak, aki észre akarja venni, hogy mennyire a magyar sors markol bele a hősök életébe.
