Annak idején nagy nyilvánosságot kapott az a hír, hogy 1946-ban dorogi természetjárók páratlan szépségű barlangot fedeztek fel a Nagy-Strázsa-hegyen. A Sátorkőpusztai-barlang feltárása a magyarországi barlangkutatás mérföldkövét jelentette, mert a hévizes barlangok alapos megismerésére ösztönözte a szakembereket.
Ugyanakkor a mesés „kincsek” megtekintése, mi több, megszerzése iránti vágy a mértéktelenné vált vandalizmust hozta magával. Így történhetett, hogy amikor Benedek Endre bányafőmérnök vezetésével az 1958-59-ben megalakult dorogi barlangkutató csoport hivatalosan is a barlang védője és gondozója lett, a kristálybarlang képződményeinek 80%-a már hiányzott.
A barlangászok a kudarcokat sikerélményekkel igyekeztek ellensúlyozni. S bár jól tudták, hogy a barlangot eredeti állapotában már sohasem láthatják viszont, mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy a fennmaradt értékeket kellő odafigyeléssel óvják, és az érdeklődők számára hozzáférhetővé tegyék.
A Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) szerzőgárdája jelen könyvében emlékezik meg a dorogi barlangkutatás kezdeteiről, és bemutatja a jelenkori állapotokat. A kötetben részletes geológiai leírás ismerteti a barlangok és képződményeinek feltételezett kialakulását, de képet kaphat az olvasó a barlangászok nem mindennapi munkájáról is.
A könyv szerkesztője Lieber Tamás, létrehozásában közreműködtek: Barna József, ifj. Barna József, Benedek Attila, Benkovics Barnabás, ifj. Gyarmati György, Kraus Sándor, Lieber Tamás, Madarasné Benedek Anikó, Maracskó Sándor, Mézes Nándor, Nagy Sándor, Sásdi László, Simon Árpád, Szilvay Péter, Varga Árpád, Zsoldos Zsuzsa. A könyvet Varga László lektorálta.
