M. S. Gregory - Angyalomat keresve Istenemet találtam/Istenemet keresve Angyalomat megláttam

A mostanában „divatos" angyalos könyvek dömpingjében jó kézbe venni egy eredeti megközelítésű, nem hivalkodó, csak tanácsot, de nem megváltást ígérő munkát. E karcsú kötet eredetileg egy saját célra készült napló volt. Akkor sem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk rá, olyan gondolatok „fordítását" tartalmazza, amelyet a szerző az emberitől eltérő tér- és idődimenzióban létező entitásokkal, az angyalokkal folytatott. A párbeszédek úgy kerültek leírásra, ahogy azok hónapról, hónapra, a szerző esti meditációiban elhangzottak. A napló írója volt a kérdező, egyben a médium, akinek a kezét e másfajta energiatartalommal rendelkező beszélgetőtársak vezették. A rögzítésre került szöveget másnap sem javította, stilizálta a naplóíró, hiszen akkor még amúgy is csak önmaga számára készült feljegyzések voltak. Később pedig azért nem, mert a hitelességet fontosabb szempontnak tartotta a gördülékeny stílusnál. A néha ügyetlennek ható mondatok, a be nem fejezett válaszok jelzik és hitelesítik azt a küzdelmet, amelyet az elhangzottak megértéséért és pontos lejegyzéséért folytatott az írója. Az Olvasó egyrészt bepillantást nyer egy mélyen érző, és sokat gondolkozó ember személyes világába, másrészt a problémák kibontása, megbeszélése kapcsán, a „beszélgetőtársaktól" érkező válaszokból fogalmat alkothat a mi- és a földünket körülvevő világ törvényeiről. El lehet töprengeni a feltett kérdéseken és a válaszokon, miközben óhatatlanul az olvasóban is gyűlni kezdenek saját kérdései. A nyelvezet egyszerű, tömör, ezért további gondolkodásra késztet. A jó hír az: nem vagyunk egyedül, senki sincs magára hagyva. Olyan könyv ez, amelyet nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel kell olvasni. Az a fontos, hogy ebbe az irányba is kinyissuk az érdeklődésünket, a többi pedig, majd - érezni fogják - alakul magától is.