Jellegzetes alakjai, Swann, a léha műkedvelő, Guermantes hercegnő, a nagyvilági dáma, Francoise, a szakácsnő, Verdurinék, a társasági élet zsarnokai és rabszolgái, Bergotte, az író, Berma, a nagy színésznő és még mások oly eleven típusok, hogy már bevonultak a Rastignacok, a Goriot-k, a Sorelek, A bovarynék társaságába.
A mai olvasót talán a századvégi francia társadalom prousti ábrázolása köti le elsősorban, az író aprólékosan elemző, megjelenítő módszere, amely a tájak, a tárgyak, az emberek pontos és árnyalatos rögzítésében, az élet valóságának sajátos érzékletességével tárja fel egy letűnt korszak arisztokratáinak semmittevő, hívsággal teli, önző és üres életét, és mint Rembrandt fényárnya az alakokat és tárgyakat - mindent a mesélés, az emlékezés, a költészet légkörébe burkol.
Marcel Proust hatalmas regényciklusának második részében tovább kísérheti az olvasó Swann és Odette házasságának és nagyvilági szereplésének történetét. E kötet első fejezetében feltűnik Swann kisasszony - Gilberte - vonzó-taszító alakja, az elbeszélő játszótársa és első szerelme, akinek révén bejuthat Swannék elérhetetlennek vélt otthonába. Megismeri az új Swannt, a házas Swannt, és az új Odette-et, az immár előkelő Swann-nét s szalonjának értékes és értéktelen vendégeit, a párizsi társaság egy színes, átmeneti rétegét.
