Majd előveszem azt a kis vajdarabot, amit vacsora után a jobb cipőm orrába dugtam... Mi nem kaphatunk sem kéz-, sem arckrémeket. Manapság minden ilyesmi haszontalanságnak tekintendő. Tárolóedények vagyunk, csupán a belső szerveink fontosak számukra, A külsőnk felőlük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja. A Feleségek rendeletben szögezték le, hogy nekünk ne járjanak testápoló szerek. Nem akarják, hogy vonzók legyünk. Épp elég nehéz nekik így is... Amíg vajjal puhítjuk a bőrünket, addig hiszünk abban, hogy egy napon túl leszünk mindezen, és valaki újra vággyal és szerelemmel érint meg minket. Fekszem az ágyamon, megvajazva, mint egy szelet pirítós.
