Mint az a címből is kiderül, a könyv olyan tudnivalókat tartalmaz, amire nem mondhatjuk azt, hogy feltétlenül tudnia kell mindenkinek, mivel inkább abba a kategóriába tartozik, amit illik tudni.
Gyakran használjuk a hungarikum/hungaricum szót (mely fülsértő, idegen hangzású kifejezés, azonban magyar sajátosságaink megnevezésére tudomásom szerint eddig nem született jobb elnevezés), és meg vagyunk győződve arról, hogy ha a világ bármely szegletében megemlítjük a Tokaji Aszút vagy a gyulai kolbászt, akkor mindenki képzeletében egyből felsejlik a Kárpát-medence és a vendégszerető magyarok. Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ezt gondolja, mivel ez csak illúzió. Négy földrész kéttucatnyi országának bebarangolása után szomorúan kellett tapasztalnom, hogy sok embernek egyszerűen fogalma sincs arról, hol is van hazánk. Megdöbbenve kell azonban szembesülnöm azzal is nap mint nap, hogy sajnos még honfitársaink közül is sokan nincsenek tisztában értékeinkkel. De akkor, hogy várhatjuk el egy külfölditől, hogy ismerjék az országot, a kultúráját és az ún. hungarikumokat, ha még mi magunk sem ismerjük azokat. Ebben próbál ez a néhány oldal segíteni, hogy először mi magyarok ismerjük meg sajátosságainkat és értékeinket, hogy azután majd büszkén mesélhessünk róla külföldi ismerőseinknek.
Joggal vetődik fel az emberben a kérdés, mi is lehet hungarikum, hogyan válhat azzá egy termék. Az általános megfogalmazás szerint olyan nemzetközi (el)ismertségnek örvendő, nagy hagyományokkal rendelkező, kiváló minőségű terméket lehet ide sorolni, mely alkalmas arra, hogy ha azt egy külföldi meghallja, akkor hazánk jusson róla eszébe.
A fenti fogalmat én önkényesen kibővítettem, és néhány találmány, szokás, szó és híres hazánkfia is megemlítésre került a könyvben, akik/amik véleményem szerint már-már hungarikumokká váltak, vagy kellett volna válniuk az elmúlt évtizedek alatt.
A könyv szerkezete adta korlátok miatt természetesen nagyon sok dolog csak említés szintjén kerülhetett a könyvbe, s bizonyára több olyan dolog is van, mely elkerülte a figyelmemet.
Hiányosságai ellenére is úgy érzem, hogy könyvem az eddigi kiadványok közül a legösszefoglalóbban mutatja be a hungarikumokat, melyeket már több mint egy évtizede tudatosan gyűjtök, hogy azok egyszer könyv alakjában megjelenhessenek.
Remélem, hogy az elmúlt bő száz oldal elolvasása után, az eddig a nemzet jövőjét borúsan látók, az örök aggódók és a kétkedők is nyugodtan hátradőlnek kényelmes székükben, és nagy örömmel nyugtázzák, hogy az a nemzet, mely ilyen szellemi potenciállal és eredményekkel rendelkezik, annak jövője biztosított, és energiájukat fölösleges aggódásra pazarolni.
