Azt a gyönyörű völgyet, amelyen a Vág - Magyarország nagyobb folyóinak egyike - végighömpölyög, s amely az ő nevét viseli, nekem pedig mint táj, mint történelmi színhely és mint szülőföldem háromszorosan is kedves, régóta alkalmasnak véltem, hogy a honismeretet gyarapító leírás tárgya legyen. Kívántam, és feltett szándékom is volt nekilátni, de a megvalósítás különböző körülmények miatt elhúzódott, már-már egészen letettem róla, amikor megjelent Fischer professzor úr Festői utazás a Vág folyón, Magyarországon című művének hirdetése. Láttam, valaki megelőzött ötletem megvalósításában, és megpróbálta megoldani azt a feladatot, amelyet én tűztem magam elé. Sikerében annál kevésbé kételkedhettem, mert a bécsi Képzőművészeti Akadémia, a tanítványok, a művészet minden barátja szemében felejthetetlen, érdemdús neves férfiútól kimagasló teljesítményt várhattunk el. A várakozás csupán a vállalkozás művészi, az ő gyakorlott kezétől származó részét illetőleg bizonyult jogosnak - az irodalmi rész neki sem tetszett, s a közönség sem volt megelégedve vele. A művész elkedvetlenedett, és azt javasolta nekem, hogy vállaljam el a rendelkezésemre adandó rézmetszetek magyarázatát. Vonakodás nélkül beleegyeztem, de - részben súrlódások elkerülése végett, részben azért, hogy korábbi tervemet megvalósíthassam - ahhoz a határozott feltételhez kötöttem közreműködésemet, hogy a szöveg ne puszta képmagyarázat legyen, hanem inkább a képek szolgáljanak a folyamatos egésszé összefűzött leírás magyarázatául. Irodalmi gyűjtéseim jelentős anyagot tartalmaztak, mégis úgy véltem, hogy ezt a leírandó helyek személyes megszemlélésével gyarapítanom és hitelesítenem kell, a cél elérése kedvéért útnak kell indulnom. Közben meghalt a kitűnő Fischer. Az elkészült rézlemezeket hagyatékából megszereztem, és elhatároztam, hogy egymagam hajtom végre azt, ami az érdemes mester társaságában jobban és terjedelmesebb képanyaggal sikerülhetett volna. Így jött létre ez a festői utazás, Magyarországra vonatkozóan az első ilyen kísérlet, s talán már ezért is jogosult az olvasók elnézésére, s talán nem is érdemtelen rá. A Fischer professzor által e célra szánt és birtokomban lévő rajzok száma sokkal nagyobb, mint amennyit közlök belőlük, de a mostani körülmények közt túlontúl kockázatosnak véltem, ha még több rézmetszettel drágítom meg azt a művet, amelyet - hiszen szeretem ezt az engem tápláló és hátán hordozó földet - jó sok kézben szeretnék látni. Ez az aggodalmam volt az oka, és nem az anyaghiány, ami visszatartott attól, hogy címerpajzsok, sírkövek, edények, műalkotások és az útközben látott egyéb ókori maradványok rajzát rézmetszetben közöljem, tudom, sokak számára szívesen látott ráadás lett volna, és a hasonló külföldi művekből nem is hiányozhatna.
