A könyv olyan, történeti-néprajzi szempontból különleges, figyelemre és megőrzésre érdemes építményekről szól, amelyek egykor mindennaposnak számítottak hazánkban: a barlanglakásokról. E hajlékokban azonban nem szabad csak kuriózumokat látnunk, mert ezek családok százainak, ezreinek lakóhelyei - azaz az emberi létezés terei - voltak és sok esetben még ma is azok. Miért ott és úgy alakultak ki a barlanglakások, ahol és ahogyan létrejöttek? Mitől olyan különleges az alakjuk, szerkezetük? Miért költöztek az emberek a sokszor csak odúnak nevezett hajlékokba?
A magyarországi barlanglakások a népi építészet szerves részét képviselik. A természetes barlangok mellett sokkal gyakoribbak voltak a mesterséges barlanglakások, amiket az emberi kéz alkotta. A vájt barlanglakásokat két főcsoportba oszthatjuk: kőbányászathoz kapcsolódó és löszfalba, löszhomokba épített lakások. Mednyánszky Miklós a könyv első felében ismerteti e két típus sajátosságait számos fotóval illusztrálva.
A kőbányászat révén keletkeztek a legismertebb települések, amelyek kőbe vájt barlanglakásai néha falunyi népességnek adott otthont. A könyv második része a magyarországi barlanglakásos településeket veszi sorra ábécérendben. A barlanglakások bizonyos területeken koncentrálódtak, ilyen volt Budafok, a Dunakanyar és Nógrád, a Balaton környéke és Dél-Dunántúl, ahol a mai napig meglepően nagy számban maradtak meg, a mára jobbára elhagyott lakások. Budafok és Tétény barlanglakásaiban például 1955-ben még 462 család lakott.
