A Momó, a Végtelen történet és a Puncs Pancs szerzője különös, meglepő könyvet írt megint: furcsa történeteket, amelyekben az ember egy kissé torzító, de olykor meg is szépítő tükörben látja meg önmagát. Ez a tükör lehet valóságos és lehet a lelkünk tükre, ismerőseink tekintete és szerelmeink tekintete vagy csak egy tó sima felszíne.
Ende édesapjának, a festőnek ajánlja ezt a könyvet, a színek és formák mesterének, mi pedig mindazoknak, akik eddig is szerették ezt a nagy mesemondót, XX. századi szomorú és vidám mesék kitalálóját.
