Részlet a műből:
"Az ítélőmesterek meghökkenve néztek össze, amikor a boszorkányperre felöltött kámzsa csuklyáját hátradobták.
Már több mint öt esztendeje nem találkoztak, amióta a nagyeszű Alárd Ferenc úr őket bízta meg, mint a jogi tudományokban legjártasabbakat, hogy a nemesek és székelyek ellentétét a havaselvi hadjárat után a méltányosság és közjó értelmében megoldják.
De akkor ismerték a méltányosság és közjó princípiumait, hiszen Alárd úr kimerítően megmagyarázta nekik, hogy a székelyek tudatlan parasztember létükre nem jól értelmezték a nagyságos Báthori Zsigmond fejedelem egyezerötszázkilencvenöt szeptember 15-én kiadott szabadságlevelét, amelyben állítólag azt ígérte, hogy ha részt vesznek a törökök ellen a havaselvi hadjáratban, felszabadítja őket a rájuk telepedett adományos nemesek alól, és visszaadja elkobzott földjeiket, ősi kiváltságos jogaikat."
