A világirodalom egyik nagy mesterének, a népi értékek felfedezőjének, Boccacciónak elbeszélései ihlették a szerző címadását, amikor előző kötetében egyeten falu, Szék népi prózájának legkiválóbb darabjain kísérte végig az ember életét bölcsőtől a koporsóig.
Nagy Olga újabb válogatása a paraszti élet legnyilvánosabb és egyben legintimebb viszonylatait járja körül: a szerelem, a házasság témaköréből nyújt át a romániai magyar nyelvterület legkülönbözőbb tájairól „hagyományos” és boccacciós hangulatú tréfákat és kimondottan erotikus meséket, elbeszéléseket. Ezekben éppúgy vall magáról és környezetéről a népi mesemondó, mint az ún. igaz történetekben, csupán az elbeszélés struktúrája változik – az én-t felváltja a mesei fordulat: „volt, hol nem volt”.
A tréfák, a mesék a paraszti gondolkodásmód, érzésvilág, erköcsi értékrend különös és sajátos jegyeit tárják fel. „Mi az, ami a házasságban megzavarja azt a mennyei boldogságot, amelyről a szerelmes levelek és vőfélyrigmusok szólnak. Bugyuta nők, makrancos asszonyok, csalfák, lusták, pórul járt szeretők, a szerelemben járatlan ügyefogyottak esetei mindazt a sokféle viszontagságot szemléltetik, ami a házaséletben előfordulhat.”
A történetekben megnyilvánuló komikum, s bölcs és gyakran vaskos humor, a könnyed irónia, a mesékbe beleszőtt örök emberi kedély, a kacagtató abszurd helyzetek kellemes szórakoztató olvasmányt kínálnak a szerző korábbi köteteit ismerők és nem ismerők számára egyaránt.
