Az élet halhatatlanságára utaló faluregény a munka, a családiasság, az összetartás eposza. A regény a székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani „jókedvű, mókás, furfangos, tréfacsináló kolontos”, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi kenyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel.
Nyirő az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. A mű középpontjában – címének megfelelően – a „halhatatlan élet" áll, a születés és halál körforgása, amely örök és elpusztíthatatlan. A regény amolyan könnyű, szórakoztató olvasmány, a szereplők állandóan tréfálják egymást, a konfliktusok vígjátékba illően megoldódnak, csupán az utolsó oldalakon komorul el a történet, amikor kitör a háború és Danit behívják katonának.
A tragikumot sejtető vég ellenére az író mégis azt mondja, hogy az egyes ember elpusztulhat, a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan. Nyirő írói eszköztárának egész gazdagsága felvonul: remek jelenetező képessége és dramaturgiai hajlama, panteista életimádata, mélyen átélt istenhite, a székely népi misztika ismerete, természetet megszemélyesítő hajlama, pazar élőnyelv-imitációja, finom lélektani megfigyeléseinek árnyaltsága, nyelvi jellemábrázoló tehetsége, természetfestő ereje, melyek kifogyhatatlan mesélőkedvvel és népszeretettel párosulnak.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
