A regény Mária Terézia korában játszódik. A királynő a lemondatott Kemény László gubernátor helyére az Erdély fölötti tejhatalmat a kegyetlen Buccow Adolf generálisra bízza, és a karrierista szász kancellárra, Bruckenthalra. Az ő feladatukká teszi, hogy fosszák meg a székelységet ősi kollektív szabadságjogaitól, kényszerítsék reguláris határőrszolgálatra, mindezt súlyos adóterhekkel megtetézve. Ez hatalmas ellenállást váltott ki a Székelyföldön, kivált a legszegényebb Csíkban. A makacs ellenállást letörendő, Carató alezredes megtorló-megfélemlítő céllal porig rombolja Madéfalvát és lakóinak nagy részét lemészárolja. Nyirő a megalázottak, a letiportak históriai sorsába számos kortársi áthallást sző, hogy népe jövőjéért aggódó, jajszavú figyelmeztetéssé avassa történelmi regényét. Könyvének erénye a képgazdag, ezer színben pompázó, székely tájnyelvi elemekben dúskáló, archaizmusokkal bőven élő stílus, narrációja, párbeszédei bravúros nyelvhasználatáról tanúskodnak. Históriai és lokális hangulatfestő képessége, atmoszférateremtő ereje, a székely sors átérzésének páratlan képessége teszi könyvét a 20. századi magyar regényirodalom ritka becsű értékévé.
