Noha a Bhagavad-gítának számtalan kiadása látott már napvilágot, és rendkívül széles körben olvassák önálló könyvként, eredetileg Mahábhárata, az ősi szanszkrit történelmi eposz egyik fejezete. A Mahábhárata egészen a jelenlegi Kali-korszakig felölei az eseményeket. E kor kezdetén, mintegy öt évezreddel ezelőtt történt, hogy az Úr Krisna elbeszélte a Bhagavad-gítát barátjának és hívének, Arjunának.
Párbeszédük- miden idők legnagyszerűbb filozófiai és vallási dialógusa-egy csata, egy hatalmas testvérháború kezdete előtt hangzott el. Az ütközetben Dhritarástra száz fia és ellenfeleik, unokatestvérek, a Pándavák, azaz Pándu fiai álltak szemben egymással.
Dhritarástra és Pándu fivérek voltak, a Kuru-dinasztia sarjai. Dhritarástra, az idősebb testvér vakon született, ezért a trón, mely egyébként őt illette volna, öccsére, Pándura szállt. Pándu fiatalon meghalt, s öt gyermekét Dhritarástra vette gondjaiba, akit ideiglenesen a trónra ültettek. Így aztán Dhritarástra és Pándu fiai együtt nőttek fel a királyi palotában.
Dhritarástra fiai azonban (különösen a legidősebb, Duryodhana) gyűlölték a Pándavákat, és irigykedtek rájuk, s a vak és befolyásolható Dhritarástra azt akarta, hogy ne Pándu gyermekei, hanem saját fiai örököljék a királyságot.
Duryodhana Dhritarástra jóváhagyásával kitervelte, hogy megöli Pándu ifjú fiait, akik csakis nagybátyjuk, Vindura és unokatestvérük, az Úr Krisna körültekintő gondoskodásának köszönhetően élték túl az őket ért megannyi támadást….
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
